Mikor beszélünk alkoholizmusról?

Share

Felnőttek esetében a kulturált alkoholfogyasztás teljesen elfogadott gyakorlat, azonban a túlzott gyakoriság vagy a mértéktelenség súlyos kérdéseket vet fel; mikortól beszélünk alkoholizmusról, illetve ki nevezhető alkoholistának?

Alkoholizmusról akkor beszélünk, ha az alkohol fogyasztása napi rendszerességgel és/vagy jelentős mennyiségben történik. Alapvetően két típusát különböztetjük meg:

  • Függőség – ez esetben rendszeres alkoholbevitelről beszélhetünk, amikor az adagok egyre nagyobbá és nagyobbá válnak. A bevitt alkoholmennyiség nem feltétlenül idéz elő részegséget, de szinte állandó jelleggel kimutatható bizonyos kábultság. Az ilyen szenvedélybetegek rendszerint napközben (is) isznak, hiszen a reggelre lecsökkent véralkoholszintet pótolni igyekeznek. Amennyiben valamilyen oknál fogva nem jutnak újabb adag alkoholhoz, elvonási tünetek jelentkeznek, amelyek legtöbbször remegésben, hányingerben, izzadásban, alvászavarban mutatkoznak meg, de súlyosabb esetben hallucinációk és epilepsziás rohamok is előfordulhatnak.
  • Abúzus – az alkoholizmus másik formája, ami az időnkénti (általában hétvégi) korlátlan alkoholfogyasztásban mutatkozik meg. Ilyenkor a szenvedélybeteg teljes részegségre törekszik. Az alkoholos abúzus esetében legtöbbször néhány napos vagy egy-két hetes részegségről beszélhetünk, amikor az alkoholistának nincs józan pillanata. Ezután egy alkoholmentes időszak jön, ami az újabb kényszerivásig tart.

Olyan egyformák vagyunk, mint réten a fűszál. Csak ahol mostohább a föld, ott nem virul olyan szép zölden. (Halasi Mária)

Ez is érdekelhet...